Intro

Sziasztok!

Móni vagyok, 31 éves, és örökösen túlsúllyal küszködök (ismerős?)! Még óvodás koromban normál súlyú voltam és anyu szerint vegetáriánus :) ! Ma már el sem tudnám képzelni hús nélkül az életem! Aztán általános iskola alsó tagozatában kezdtem én lenni a duci lány az osztályban. Nem sportoltam úgy, ahogy a többiek, és arra tanítottak a szüleim, hogy mindig egyem meg, ami a tányéromban van.

Szinte mindig a béka segge alatt volt az önbizalmam (szerintem most is ott van), és ezt még tetézte, hogy egy olyan osztályba jártam szakközépiskolában, ami tele volt szebbnél szebb, vékony lányokkal (csak lányokkal). Fekete báránynak éreztem magam a túlsúlyommal és a rocker öltözködésemmel (mint tudjuk, a fekete slankít!). Később egyre jobban ment az önbecsapás, hogy például egy nő akkor szép, ha van mit fogni rajta, meg vannak nálam sokkal kövérebbek is, stb. Hajlamos voltam (vagyok) arra is, ha hosszabb párkapcsolatban élek, akkor elkényelmesedek, mehetnek a késő esti nasik, a főzés közbeni csipegetések, aztán a pukkadásig zabálások.

Életemben kétszer értem el a szégyenteljes 9-essel kezdődő tartományt! Borzasztó volt! Főként az azokban az időkben készült fotók, amik sokkolni tudtak, és elindítani az életmódváltás ösvényén. Egyszer már sikerült.... 2009-ben jött a "kattanás" az agyban, és a hatalmas elhatározás, hogy én bizony iszonyat sz.rul érzem magam a bőrömben, ez így nem mehet tovább, muszáj tennem VALAMIT.

Ekkor jött szembe velem az update, és RR tornái. Nem reklámozni akarom, a termékeiket is csak ritkán vettem meg, mivel szinte mindent lehet helyettesíteni olcsóbb alternatívával. Maga a módszer, és az alapelvei segítettek, és kb. 95 kilóról lement 71-re. Persze nem egyik napról a másikra. Eleinte iszonyat szenvedés volt, alig bírtam megcsinálni a tornákat (kis szobámban, csukott ajtónál szakadt rólam a víz Réka videóira). A cigire is visszaszoktam, feszült voltam, és szénhidrát elvonási tüneteim voltak (pluszban egyedülálló). A fogyás jól ment, azon a nyáron építettük a medencét 40 fokban, és rengeteg dinnyét ettünk! :) (Egyébként ez a kép kint van a szobában, kinyomtatva, hogy motiváljon!!!)

Aztán másodszorra is eljött az a pillanat, amikor a borzalmas 92,5 kilót láttam meg a mérleg kijelzőjén! Természetesen boldog párkapcsolat, háváj-dizsi, habzsi-dőzsi, nulla sport, eredménye: hopp, +20 kg! Ez az a pont, amikor az ember a tükör előtt állva legszívesebben lehányná magát (már bocsánat). Amikor a bőnek vett ruha is passzentos, amikor az aranygaluskát és a hasleszorítós bugyit válasszuk, nem a salátát...

Ez a pont nálam (inkább szakasz, mert több hét kellett, hogy megtörténjen az az igazi "kattanás", ami nem csak egy fellángolás) március-április környékén tetőzött. Fokozatosan kezdtem el életmódot váltani. Bekúszott az étkezéseimbe a zabpehely (a müzli meg kiköltözött, pedig imádom), rengeteg zöldség (tényleg irdatlan mennyiségben, ma már minden nap eszek többször is), gyümölcs és a VÍZ (pedig ki nem állhattam). Talán azt gondoltam, hogy a zsíros sajtokról lesz a legnehezebb lemondani, de rájöttem, hogy, mint Gombóc Artúrnál a csoki, nálam a sós mogyi okozza a függőséget (illetve társai, amiket este a tévé előtt olyan jó ropogtatni)!

Jelenleg ott tartok, hogy -7 kg tavasz óta, ebben benne vannak a lazsálások, megtorpanások, lehangoló vérkép eredmények, és még lehangolóbb lelki állapotok. De benne vannak a mozgolódások is (5 hét zónázás, 30 km bicajozás, a saját rekordjaimat döntögető kocogások), aminek már bőven érzem a hatását! :) A szervezetem még tiltakozik, de a sportnak az életem részévé kell válnia! Muszáj! 30 évet leéltem sport nélkül, úgyhogy igazán erőszakosnak kell lennem magammal, hogy ez sikerüljön!

A következőkben le fogom írni a folyamatot, amin keresztül megyek a következő (egyelőre csak) 10 hétben. Belevágtam a Lifetilt diétába, ami még szigorúbb és fegyelmezettebb étrendet igényel, emellett persze a minimum heti 4-szeri sportolás, amit kötelezővé tettem magamnak. Jelenleg a program 5. napján tartok, ám dokumentáltam közben a lényeget, amit a folytatásban olvashattok majd.