2015. július 5., vasárnap

6. nap

Eléggé magam alatt vagyok. Szombaton tudtam meg, hogy eltávozott a Papi (ő apu nagynénjének a férje). 2 hete voltunk párommal nála a kórházban... még utoljára tudtam vele beszélni, habár már nem emlékezett rá, ki vagyok. Búcsúzóul (akkor még nem tudtam, hogy az lesz a végső búcsú), megsimogattam az arcát, ő pedig rám mosolygott. Nem ért bennünket váratlanul a hír, mégis... olyan szomorú az elmúlás. Vigasztalnia kéne a tudatnak, hogy ő már nem szenved, talán egy jobb helyen van.

Reggel (akkor még nem tudtam a hírt), úgy ébredtem, hogy akkor én most elmegyek futni, csak úgy spontán. 9 körül indultam, de iszonyú hőség volt, az első fél km után már éreztem, hogy ez nem lesz egy gyalog galopp. Volt benne egy emelkedő is, aztán a tetején visszafordultam, onnan kicsit könnyebb volt már. A telómon a futótárs progit sajna nem állítottam be jól, így 2 km után nem mérte tovább, de akkor még csak a domb alján jártam, szóval több, mint 3 km-t futottam úgy 20 perc alatt. Egyre jobb a tempóm! :)

Futás előtt multivitaminos pezsgőtabit ittam, de amúgy éhgyomorral indultam, utána vizet és fehérje shake-et ittam (kicsit fordítottra sikerült az étkezés). Délben reggeliztünk, shopping után, aztán délután volt még málna, leves, rakott cukkini, dinnye. A rakott cukkiniben volt cukkini (bármily meglepő), pulyka darált husi, reszelt répa, gomba, cs.máj, köles, tejföl, sajt (a tetején). Direkt 180 fokon sütöttem...

Van egy ital, amit imádok mostanában, a grapefruit lé! Kifacsarom egy nagy pohárba (4,5 dl) és felöntöm vízzel! Ez aztán a vitaminbomba!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése